❮❮
The texts below are the ever-changing content of the blog, not translated.
Csodálatos istenfélő család a gyökér,
fojtogató szeretet-ölelés és
meghaladhatatlan önfeláldozás.
A gyerekkori magány árnyai és a
magányos gyerek túlfűtött képzelete.
A másoktól különbözés félelme és büszkesége.
Az egyházi iskola tudatmódosító hatása.
Világmegváltás vs. hétköznapi realitások.
Tragédia szülte csalódás, széthulló otthon.
A karrier szinuszgörbéje.
A hajó révbe ér, de a dokkot
nem adják ingyen.
Mindenért fizetni kell,
a szabadságnak ára van.
Arany hatvan volt, amikor az Őszikékbe kezdett.

A wonderful, godfearing family is the root,
suffocating embrace of love and
unsurpassed self-sacrifice.
The shadows of childhood-loneliness and
the over-excited imagination of the lonely child.
The fear and pride of being different.
The mind-altering impact of the parochial school.
Redemption of the world vs. the reality of everyday life.
Tragedy-born disappointment,
a home falling apart.
The sinusoid of the career.
The ship is docked,
but the haven is not for free.
One has to pay for everything,
freedom has its price.
Arany was sixty when he started to write his “Őszikék” poems.

A Jelenben végre beszámolhattam arról az örömhírről, hogy hosszas várakozás után a Húsvét előtti napokban megjelent a három kisregényt magában foglaló új kötetem. A szövegek különállása inkább csak formai és látszólagos, valójában mindegyik egyazon időszakban, ugyanabban a kulturális-társadalmi közegben – a nyolcvanas évek elején - játszódik, és hőse is mindvégig a Semmi beszédből korábban már megismert T., aki itt mindvégig teljes keresztnevén, Tiborként szerepel.

Korábban is bizonytalannak ítéltem meg az előttünk álló közvetlen jövőt, a járványhelyzet újabb és újabb módosulása azonban most sem enged sokkal szabadabb mozgásteret tervezéseknek.
Semmiképpen sem szeretnénk ugyanakkor lemondani új kötetem népszerűsítéséről, és ha ez nem lehetséges a bejáratott módokon, mi magunk is keressük az alternatív lehetőségeket.
A könyvbemutatók hagyományos formáiba már a Semmi beszéd promotálása alkalmával is igyekeztünk művésztársaimmal új életet lehelni, a jövőben sokkal határozottabb léptekkel szeretnénk továbbhaladni ezen az úton.
Az eddig jól bevált csapaton nem szándékozom változtatni, továbbra is számítok Gáspár Tibor Jászai Mari-díjas és kiváló művész színészművész, Regős Zsolt Nívódíjas és Megyei Príma-díjjal kitüntetett karnagy és zeneművész (minden titulusát meg sem kísérelem felsorolni), Waszlavik Gazember László Magyar Örökség-díjas zenész és népzenekutató, Báthori László gitárművész, a Reflex együttes szólistája, Urbán Tibor Kondor Béla-díjas festő- és grafikusművész valamint Novák József előadóművész aktív közreműködésére.
A közönséggel való közvetlen kapcsolatot semmi sem képes pótolni, a hangsúly természetesen első sorban az élő előadásokra helyeződik a jövőben is, azonban azok megtartására, megtarthatóságára csekély befolyással rendelkezünk, ezért más csatornákon is törekszünk eljutni az érdeklődőkhöz.
A digitális tér ma már a legkevésbé sem nevezhető virtuálisnak, sok tekintetben a napi realitásunk részét képezi. Nem pótszerként, hanem inkább a továbbhaladás egyéb csatornájaként mi magunk is igyekszünk kihasználni az ebben rejlő lehetőségeket.
A kérdezz-felelek típusú beszélgetős műsorok helyett dramatizált, pódium-előadásszerű zenés irodalmi játék bemutatására készülünk internetes stream-közvetítés formájában, amelyben a szöveg mellett fontos szerepe lesz a látványnak és az előadások anyagához illeszkedő zenei betéteknek is. A szövegkönyve, váza a műsornak készen áll, hamarosan sor kerülhet az előkészítő próbákra is.
Ma még bizonytalan, milyen formában kerül sor idén az Ünnepi Könyvhét keretein belül a Miskolci Könyvnapok megrendezésére. Akármit hoz is a jövő, ha megvalósul, azon saját standdal igyekszünk aktívan jelen lenni.
Már a múlt év végén jeleztem, hogy az eddig kiadatlan novellákból egy elbeszélés-gyűjtemény megjelentetését tervezem. Ha az anyagi lehetőségeink engedik, akár még ebben az évben sor kerülhet erre is.
Mint ahogyan az Urbán Tibor képzőművész barátommal elgondolt kép+szöveg albumról se tettünk le, várjuk, hogy elvonuljanak az ezt árnyékba borító fellegek.

Korábban is említettem már, hogy a lassanként megvalósulás szakaszába lépő elképzelések mellett sok egyéb téma előkészületei is zajlanak szimultánban. Igyekszem uralni a helyzetet, de nap mint nap érnek olyan hatások, amelyekre szándékom ellenére is rezonálni kényszerülök.
Remélem, hogy a sokoldalú impulzusokat sikerül rövidesen mindenki által átélhető élménnyé varázsolnom. Ennek folyamatáról pedig igyekszem időben számot adni.

Under “Present”, I could finally share with you the good news that after long waiting, finally, just before, Easter my latest book with three short novels was published. The separation between the three texts is just apparent and formal, in fact, the plot of all three takes place in the same era and same social, cultural environment – the beginning of the 1980s – and also the protagonist is T., who is familiar from “Semmi beszéd”, although he appears here with his full name, as Tibor.

Earlier I have considered the immediate future rather uncertain, and the ever-changing pandemic situation nowadays does not allow too much freedom for planning, either.
On the other hand, we do not want to give up making publicity for my new book: if it is not possible in the traditional way, we have to find alternative methods.
We already tried with my artist friends to revive the traditional book launch events when we promoted “Semmi beszéd”, and we wish to take more determined steps on this path in the future.
I do not intend to change the proven team: I count on the participation of Tibor Gáspár, actor (Jászai Mari-prize, Distinguished Artist Prize), Zsolt Regős, musician and conductor (not even trying to list all his prizes and titles) László ‘Gazember’(‘Rogue’) Waszlavik, musician and folk music collector (Hungarian Heritage-prize); László Báthori, guitarist, solo player of Reflex Band; Tibor Urbán, painter and graphic artist (Kondor-Béla prize) and József Novák, performer.
Nothing like the direct contact with the audience, so these will have preference in the future, but we have little influence over whether we can have such events, so we are seeking to find other channels to those who are interested.
The digital space is turning out to be less and less virtual nowadays, in may way it is becoming the part of our everyday reality. We are also trying to exploit its potential - not as a substitute, rather as an alternative of personal contacts.
Instead of Q&A-type talkshows we plan to stream a dramatized, musical literary play via the internet, with important role for visuals and musical pieces matching the play, besides the text. The script and skeleton of the programme is ready, we soon will start the rehearsals.
It is yet uncertain, how the Miskolc section of the National Book Festival will be organized. If it will happen, we make sure to be present on it with our own booth.
As I already hinted, I plan to bring out a collection of my unpublished short-stories. Depending on available resources, it may happen this year already. We did not give up on the image + text album that we planned with my artist friend, Tibor Urbán, either. We are waiting for the clouds over it to clear.

As mentioned earlier, besides our visions that are about realised, many other projects are being prepared. I am trying to be master the situation, but I am exposed to impacts and impressions daily that I must resonate to. I do trust that I will be able to transform these impulses into an experience enjoyable for everyone. I will provide you with timely account of the process.